Nincs jutalék az eladásai után
A rendeléseket az Ön által csatlakoztatott fizetési szolgáltatón keresztül fizetik, és a pénz az Ön számlájára érkezik. Modulonként, telephelyenként, havonta számlázunk. A legforgalmasabb estéje sem kerül többe.
A kávézó, amely hat eszközért fizetett
A TapTime 2024 telén egy szófiai, Lozenec negyedbeli tizenkét asztalos kávézó irodájában kezdődött. A tulajdonos, alapítóink egyik barátja, megmutatta nekünk a havi számláit: egy QR-étlapkészítő, egy rendelési alkalmazás, amely minden rendelésből jutalékot vitt, egy terítékenként fizetendő foglalási widget, egy pecsétgyűjtő hűségapp, egy weboldalkészítő és egy Google Ads-szabadúszó, akinek a riportjai sosem egyeztek a táblán lévő foglalásokkal. Hat eszköz, hat belépés, hat számla, és egyik sem tudta, hogy a négyes asztalnál ülő vendégnek van hűségkártyája.
Ketten, akik a céget alapítottuk, az előző évtizedet azzal töltöttük, hogy fizetési és foglalási rendszereket építettünk mások számára. Tudtuk, hogy nem az a baj, hogy ezek az eszközök rosszak. Hanem az, hogy mindegyiket olyan piacra tervezték, ahol egy üzlet megengedhet magának egy fejlesztőt, egy ügynökséget és egy második vezetőt, aki összeragasztja őket. Szófiában, Tbilisziben, Almatiban a tulajdonos maga a fejlesztő, az ügynökség és a második vezető.
Ezért leírtuk, mit kellene egyetlen fióknak tudnia ennél a kávézónál: kódról megnyitni az étlapot, felvenni a rendelést és a fizetést, megjeleníteni a rendelést a konyhában, kiírni a sorszámot a teremben, asztalt foglalni Instagramról, pecsételni a kártyát a pénztárnál, és megmondani a Google-nek, melyik hirdetés hozta a vendéget. Aztán leírtuk azokat a szabályokat is, amelyeket nem szegünk meg: nincs jutalék a rendelések után, nincs terítékenkénti díj, nincs beállítási díj, nincs szerződés, és minden képernyő előbb legyen a tulajdonos nyelvén, mint a miénken.
Az első verzió 2025 tavaszán indult el abban a kávézóban, étlappal, asztaltérképpel és pecsétkártyával. A konyhai kijelző még azon a nyáron érkezett, mert a séf folyton azt kérdezte, miért a pincér telefonján van a rendelés, és miért nem a falon. Az időpontfoglalás akkor jött, amikor egy két utcával arrébb dolgozó borbély megkérdezte, működhetne-e ugyanaz a foglalási oldal székekkel asztalok helyett. A konverziókövetés pedig akkor, amikor az első tulajdonos hirdetéseket kezdett vásárolni, és tudni akarta róluk az igazat.
2026-ra ugyanez a fiók működött Grúziában, Törökországban, Kazahsztánban, Üzbegisztánban és a Nyugat-Balkánon, mindenhol saját pénznemmel, saját bankokkal és pénztárcákkal, és minden vendégoldalon a helyi nyelven. Ma is ez az egész ötlet lényege: egyetlen platform, amelyet az üzlet felől építünk, azokra a piacokra, ahol senki más nem vette a fáradságot a lokalizálásra.